Az elmúlt hét végén Budapesten tartózkodtak a határon túli magyar szervezetek vezetõi, akiket fogadott Boross Péter miniszterelnök A tárgyalásokon részt vett Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom, valamint Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke a Felvidékrõl, Ágoston András, a VMDK, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, Fodó Sándor a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Pasza Árpád, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, Pozsonec Mária, a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség elnöke, Szlovéniából, valamint a szervezetek fõ tisztségviselõi. A megbeszélésen ott volt Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke is.

- Egy héttel Jeszenszky Géza január végi belgrádi látogatása elõtt Milosevics szerb elnök kérésére találkozóra került sor Ágoston Andrással, a VMDK elnökével. Milosevics arra kérte Ágostont: fogalmazzák meg, hogy a jelenlegi körülmények között a VMDK mit tart szükségesnek a vajdasági magyarság helyzetének rendezésében.

Ismeretes, hogy a VMDK már 1992-ben Magyarkanizsán tartott közgyûlésén megfogalmazta úgynevezett hármas autonómiakoncepcióját - személyi (perszonális), különleges státusú magyar területi, valamint magyar helyi önkormányzatok létrehozására. Továbbra is ezt tartjuk kielégítõ megoldásnak a vajdasági magyarság számára, ugyanakkor azt is elképzelhetõnek tartjuk, hogy fokozatosan látunk hozzá ennek megvalósításához. Ágoston a Miloseviccsel folytatott tárgyalásokon a perszonális autonómiának nevezett intézményrendszer létrehozásának szükségességét vetette föl, valamint azt, hogy kezdjük meg a területi autonómia megvalósítását is.

- A szerb elnök úgy nyilatkozott, hogy nem lát akadályt a perszonális autonómia intézményrendszerének a létrehozására, viszont azt is kijelentette: ebben a pillanatban nem tud ígéretet tenni az úgynevezett magyar többségû közigazgatási körzet létrehozására. Nem zárkózik viszont el a további tárgyalásoktól. Tehát a Vajdaság azon területének önkormányzatáról van szó, ahol a magyarság számszerû többsége él. Ez hét község - a régi magyar járásnak megfelelõ terület, egy-egy város körül tucatnyi falu -, amelyek a következõk Észak-Bácskában : Szabadka, Bácstopolya, Kishegyes, Magyarkanizsa, Zenta, Ada, illetve Észak-Bánátban Csóka, ahol több mint háromszázezer magyar él.

- Mindenekelõtt azt, hogy a magyar nemzeti közösség igényeit szolgáló intézmények magyar irányítás alatt mûködnének. Ez minõségileg új helyzetet teremtene, s nemcsak azt, hogy lesznek magyar iskolák, sajtó vagy mûvelõdési egyesületek - ezek eddig is voltak -, hanem hogy azok bizonyos politikai akaratnyilvánítás keretében magyar vezetésûek lesznek.

A tárgyalások után egyébként egy Milosevicshez címzett és a sajtóban is közzétett levélben azzal toldottuk meg a megállapodás rögzítését, hogy kijelentettük: továbbra is az autonómiakoncepciót tartjuk a vajdasági magyarság helyzete megnyugtató megoldásának, illetve szorgalmazzuk, hogy mielõbb kerüljön sor a szerb kormány és a VMDK közötti tárgyalások folytatására, ahol megvitatjuk a gyakorlati kérdéseket. Harmadsorban pedig bejelentettük, hogy októberben tartjuk elképzelhetõnek a magyar önkormányzati választások többpárti elven való megtartását. Azt szeretnénk, ha ekkor létrejönne egy többpárti magyar önkormányzati tanács a Vajdaságban.

- Mivel a vajdasági magyarság is sokféleképpen tagolt, a legkülönbözõbb szervezõdések vennének részt benne. A másik fontos vonása, hogy az önkormányzati tanács nyújtaná be a költségvetési igényünket a jövõ évben a szerbiai parlamentnek. Így önálló tételként határoznák meg a magyar önkormányzat keretében mûködõ intézmények pénzelését.

- A VMDK úgy tartja, hogy a Fórum a vajdasági magyarság mûvelõdési igényeinek volt hivatott eleget tenni. Bár normatív szempontból nem egészen így van, de mégis azt lehet mondani, hogy alapításakor, 1957-ben a vajdasági magyarság kapta ezt az intézményt az akkori államtól. Számunkra az lenne a megnyugtató, ha a privatizáIás folyamán ez a vagyon nem veszne el, illetve úgy használnák fel, hogy az a vajdasági magyarság érdekeit szolgálja. Célszerû volna, ha a Fórum a magyarság által választott legitim irányító testület alatt mûködhetne. Még ebben az évben el kell dõlnie, hogy mi lesz a Fórum sorsa.

- A VMDK álláspontja, hogy a magyar csúcsintézményeket nem lenne szabad a többségi magyar lakóterülettõl elválasztani. A korábbi évtizedekben ugyanis a hatalom tudatosan törekedett arra, hogy a magyarság elitjét kiemelje természetes környezetébõl, amely gyakran káros következményekkel járt. Az elõbbiben is azt a stratégiát követjük. Hogy nem kívánunk olyan kérdéseket felvetni, amelyekben a vajdasági magyarság többsége körében még nem alakult ki konszenzus. Fölösleges lenne egyes olyan részletkérdésekben vitát nyitni, amely megosztana bennünket; mielõtt bármit is sikerülne megvalósítanunk. Jelenlegi helyzetünkben csak fokozatosan lehet elõrelépni, hasonlóan kell kialakítani a nagy kérdésekben is a vajdasági magyar közmegegyezést, és utána gyakorlati formába önteni. Most mindennél fontosabb a magyar többségû területi önkormányzat kialakítása, amely jól mûködõ, életképes intézményrendszerével jelentõsen javítaná a szórványban élõ magyarság megmaradásának esélyeit is.

- Ha akarjuk, ha nem, a mérleg nyelve vagyunk. Az a lényeg, hogy miként viselkedünk ebben a helyzetben. A Szerbiai Szocialista Párt százhuszonhárom, az ellenzék százhúsz mandátumot szerzett, a VMDK ötöt és egy albán pártkoalíció kettõt.

Nem arról van szó, hogy az egyik oldalon vannak a szocialisták, akik egyféle politikai stratégiát alkalmaznak, a másikon pedig az angyalok képében megjelenõ ellenzéki pártok, akik a demokráciáért hadakoznak. A lényeg: Szerbiában jelenleg van egy tömörülés, amely hatalmon van, és létezik egy másik, amely kiszorult onnan. Mindkettõ igen heterogén és természetesen elsõsorban szerb. Ha valamiképpen Szerbiában a helyzet konszolidálódik, akkor nyomban megmutatkozik, hogy a szocialisták tömbje is igen heterogén tömörülés.

Kissé cinikusan azt is mondhatnám, hogy a szocialisták tömbje is egy érdekszervezet, amelyet elsõsorban az köt össze, hogy hatalmon akar maradni. Ideológiailag viszont hatalmas belsõ feszültségek vannak, és ha valóban megindul a pluralizálódás, akkor egy egészen új irányvonal kezdõdhet Szerbiában.

A választásokon azonban mégis mindig részt vettünk, ugyanis a követeléseink legitimizálására szükségünk volt és lesz a jövõben is. Ezeken a vajdasági magyarságtól kapott támogatottságunk sohasem volt nyolcvan százalék alatt. Ami azonban önmagában nem oldja meg a problémát. A kisebbségi kérdést nem pártpolitikai kérdésnek tartjuk, amelyben egyes pártokkal kellene tárgyalásokat folytatnunk és alkukba bocsátkoznunk, megoldása elsõdleges állampolitikai probléma. Az a véleményünk, hogy tartós, kielégítõ, stabilizáló megoldás csak akkor születik, ha az összes szerbiai releváns politikai erõvel sikerül egy olyan megállapodást kialakítanunk, amelybõl mindkét fél úgy érzi, hogy valamiképpen gyõztesként került ki.

- Igen, hiszen ezen a ponton dõlnek el az igazi kérdések, és nem akarunk valamiféle eszközzé válni ezekben a folyamatokban valame1yik oldalon. Mi is - hasonlóan a Kárpát-medencében más államokban élõ magyar nemzeti közösségekhez - az új történelmi helyzetet arra igyekszünk kihasználni, hogy valamiképpen újrarendezzük a státusunkat.

Célunk, hogy új kompromisszum szülessen a Kárpát-medencében élõ, javában kis nemzetek között, amely egyrészt leszögezi, hogy itt több mint hét évtizeddel ezelõtt egy igazságtalan döntés született. Másrészt az itt élõ magyar nemzetrészeknek nem volt módjuk élni az önrendelkezés lehetõségével. A jelen történelmi helyzetben békés határmódosításra nem látunk lehetõséget, ezért egy olyan kompromisszumot látunk célravezetõnek, ami lehetõvé tenné a belsõ önrendelkezést.

Ez azt jelenti, hogy az adott államok határain belül ezek a magyar nemzeti közösségek politikai szubjektumként létrehoznák és mûködtethetnék autonómia-intézményrendszerüket. Úgy gondolom, hogy elõbb-utóbb létrejönnek az ehhez szükséges feltételek, amelyek. ezt lehetõvé teszik, és a nemzetközi szervezetek is felismerik, hogy ez a térség stabilitásának a kulcsa. Ebben a folyamatban mi jelenleg kísérleti nyúlnak érezzük magunkat. Ez azt is jelenti, hogy nálunk születtek meg ezzel kapcsolatban bizonyos kezdeményezések, másrészt a felelõsségünk is nagyobb, hiszen ilyen precedens születésénél is bábáskodunk.